Milyen is vagyok? Néha ördög, néha angyal, Néha bevonnád arannyal, Néha szurok, meg toll kéne, Hogy azt kenjed a képére, Néha hívod, néha bánod, Hogy meglátta a napvilágot. Néha megtipor a lába, Néha büszkén nézel rája, Néha vonz, és néha taszít, Ragyogása néha vakít. Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat. Néha száz vesz birtokába, Néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca, Néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, Néha boldog dalra fakad, Néha mérges, néha fáradt, Néha kincs a világnak. Néha átok, néha áldás. Néha csak egy néma kiáltás...
Amikor tudod,hogy nem jön,
de mégis várod,
Amikor tudod,hogy kár volt az egész
mégsem bánod,
Amikor meglátod és hevesebben
dobog a szíved,
Amikor érzed,hogy érte remeg
két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön
a pillanat,
Amikor várod,hogy ismét odaadhasd
önmagad .
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra hogy megint
feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már,
hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és
alig bírod türtöztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre
volt szükséged,
Amikor elhiszed,hogy míg együtt
voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz
lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz,hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,hogy miért is ne,
hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik,hogy
bármily rossz,ez mégis jó neked,
Amikor tudod,hogy tilos,
de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod,
igenis szereted!!!
Éltem, ahogy más, egyszerű napokon,
Mentem, ahogy más, végtelen utakon.
S közben valahol
Végig hittem, ez a jó irány,
Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon,
És hogy rád vártam, tudni fogom.
Fiesta
Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
Paulo Coelho
Eljön a perc,
mikor végre több lehetsz,
mint egy gyermek,
ki csak álmoknak élt...
Mutasd meg hát,
van-e szívedben erő,
hogy elérd,
mit a jövőnk ígért.
Miklós Tibor
A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.
Sebastian Fitzek
Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén -
erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod,
tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet!
Omega
Ne mondj le még a vágyaidról!
Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet.
Mert ha hiteddel reméled,
feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.
Lord
Jó időben, jó helyen,
Kell, hogy egyszer jobb legyen.
Talán fordul majd a világ.
Egyszer minden összejön,
A jószerencse rám köszön.
Összes részlet mind összeáll... a jó út ránk talál.
Ossian
Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig... addig is futnunk kell tovább...
A világon senki sem tökéletes, én meg végképp nem. De úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít. Vele van esélyem másra, valami jobbra, és ezt nem hagyom elveszni.
Halálfutam c. film
A legfontosabb dolog az életben, hogy az ember ne játssza ki utolsó ütőkártyáját. Ha az utolsót is kiadja, megtudja, hogy vesztett, mert szétfoszlik minden illúziója. Ha azonban magánál tartja, még mindig hiszi, hogy - nyerhet.
Kosztolányi Dezső
Néha csak azért lépünk rá egy útra, mert nem hiszünk benne. Ilyenkor könnyű dolgunk van: csupán be kell bizonyítanunk, hogy ez nem a mi utunk. De aztán amikor a dolgok elindulnak, és az út felfedi magát előttünk, ... félünk továbbmenni.
Mindig azt hittem, hogy muszáj megküzdeni az élet hullámaival, legyenek bármekkorák is. De talán mégsem olyan nagy őrültség sodródni velük, amíg előrevisznek.
Gondolkodom, tehát vagyok!
Féltékeny vagyok, tehát hülye vagyok!
Agyam sötét felhő borítja.
Szememet látomás bódítja.
Látom kezed, idegen kézhez ér.
S szemed másoknak sok reményt ígér.
Szíved tágas, mindenki belefér.
Életed vidám, ez neked mindent megér.
Bolond vagyok! Lehet, hogy őrült.
Féltelek, ezért tombolok.
Ha szeretsz, akkor csak neked dorombolok.
Boldog vagyok, szívem hozzád láncol.
Életem a tiéd, a gyűjteményedbe rakhatod.
Ha nem kell, talán eldobod.
Én akkor is a tiéd vagyok! Mocsári Gábor
Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni.
Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
Szóval vége a bálnak?
Igen, de otthagytam egy üvegcipőt és egy névjegykártyát,
hátha túl hülye a hercegem...
Túl sok a kérdés, és kevés a válasz,
gyerünk, ne félj, tessék most válassz....!
Oka van annak,hogy beléptél az életembe és megvan a magyarázata annak is,hogy miért nem engedem,hogy kilépj belőle...csak nyisd ki végre a szemed!
A férfiak olyanok, mint a Q betű..nagy nulla egy kis vesszővel...
...neked nem jelent semmit az, amit érzek... lehet, hogy hallod, de nem biztos, hogy érted...
Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
Valahogy nem látom, hogy mellettem lennél,
tegnap még azt mondtad, mindent megtennél..
Vége lett! De azért reggel éppúgy ébredek, nem vették el tőlem a kék eget!
Átkozom azt a bizonyos napot mégis akkor voltam a legboldogabb......
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk,elhagy..de az az igazság, hogy az nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla....
Beszélj hozzám mikor unatkozom,
Csókolj mikor szomorú vagyok,
Ölelj mikor sírok,
Vigyázz rám mikor haldoklom,
És szeress amíg élek.
Mindenkinek van gyenge pontja, nekem kettő is akad: minden amit teszel és minden amit mondasz...
Elengedtelek.. nem tartalak már barátomnak, és nem is vágyok arra, hogy a barátom, legyél, már nincs gyomorgörcsöm ha meglátlak, csak egy kis gúnyos mosoly, az arcomon, és egy kis szomorúság a szívem mélyén.. és köszönök mindent.! köszönöm, hogy voltál minden, és lettél semmi...
Célozd meg a holdat,ha elvétedsz akkor is a csillagok közt találod magad..!
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem ..
Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég,
Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék...
Beszéljen egy nő akár tizennyolc nyelven, de mit ér, ha nem tud nemet mondani egyiken sem...!
Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer!
A szememből indul, de a szívemből ered, az arcomon gördül, de a lelkemre csepeg..
Mosolyog ajkam, pedig nem hallottam igaz szót,
akit hűnek hittem, valójában köcsög volt.
Én többre vágytam nem csak egy keringőre,
pedig sokan mondogatták: válassz bárkit csak őt ne!
Nehéz elképzelni, hogy tudná éppen az a férfi begyógyítani a sebeimet, aki okozta őket.
Nem érdekelsz, többé nemgondolok rád, nem érdekelsz többé, pedig nagyon fáj,
ha azt mondom én már semmít nem érzek, bár elhinném énis ezt az egészet...
Azért mert szerelmes vagy - ne felejtsd el a régi barátaidat!
Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit.
Olyan vagyok, mint egy mozgássérült parkoló. lehet, hogy szabad, de nem akárkinek!
Egy jóbarát hoz egy doboz fagyit, ha szomorú vagy,
de a legjobb barát a képedbe nyomja a fagyit és aztmondja:
Ébredj már fel!
A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükségem van, bármit meg tegyen,
ha eltévedtem, keressen.
ha gyűlölöm, akkor szeressen...
Ha valaki azt mondja: "Ne aggódj! Az idő minden sebet begyógyít."...
Akkor vágd jól pofán, és mondd neki, hogy: "Várj, mindjárt jobb lesz!" ;]
Jól van, ennyi, nem kell nevetni! Jössz te még, hogy tudnál szeretni...
Lehetsz ördög,lehetsz angyal...miattad vívódok önmagammal....
Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja, lehet, amelyiket elengded ... épp az tenne teljessé !
Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!" ? Mert én igen.. Én már tettem ilyet.!...
Az álmok (...) ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. (...) Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj.
Michael Gruber
Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, van-e melletted valaki...
Egyszer meséld majd el hogy milyen volt mellettem, hazudd hogy kurva jó, hazudd hogy kellettem...
Kielégített szerelem éppúgy nincs, mint ahogy nincs kiszáradt víz és eloltott tűz. Amikor már a szerelem nem tud kielégítetlen kívánságokat adni, éppúgy megszűnt, mint ahogy megszűnik a tó, ha elpárolog a vize.
Nagy Endre
Néha úgy érzem, hogy a saját szívem határait feszegetem: megbocsátok, felejtek, szeretek, tűrök, s várom, hogy mikor pattan el megint a húr...
Néha elkell futnod ahhoz hogy megnézd ki az aki utánad futna.
Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.
Dinah Shore
Az embereknek gyakran vakon kell hinnie azoknak, akiket szeret, különben a feltétlen bizalom elvész. És az embernek néha be kell csuknia a szemét, hogy lásson.
Nógrádi Gábor
Hiányoznak azok az idők, amikor a fiúkról csak úgy beszéltünk, hogy 'már megint meghúzta a hajam', vagy 'az a hülye fellökött'. Hisz jobban hangzik, minthogy 'már megint összetörte a szívem'....
Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a te kezeid teljesen tiszták...
Akkor szeress amikor legkevésbé érdemlem, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem !
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.
Ara Rauch
"Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok, szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám....és egy ölelés mindig segít.."
Mi a féltékenység? Szerelem vagy gyűlölet? Szerelemből fakad, de gyűlöletet ébreszt.
Euripidész
Lesznek dolgok, amik soha nem fognak megváltozni. Ezért idővel kénytelenek leszünk elengedni őket mielőtt, maradandó heget hagynának bennünk...
Én elindultam, és vissza se nézek már,
Felejts el, és soha ne gondolj rám,
Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért,
Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.
Junkies
Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.
Stephenie Meyer
Igaza van, ha nem akarja kínozni magát azzal, hogy együtt van velem. Nincs már közünk egymáshoz. Az egyszerű társalgás is feszültté vált. Csak a zavart csend és a kielégítetlen vágy egy elsötétülő szobában, ez maradt meg közöttünk.
Daniel Keyes
Ez az én bajom (...), hogy semmit sem tudok elszakítani egészen. Én mindig tudom, hogy el kellene menni onnan, ahol állok, mert baj lesz, de az eszem elalszik, ott maradok, és bevárom a bajt.
Moldova György
Immúnis lettem az érzékelésre, egyre több emlék és érzés tűnik el az életemből. Néha észbe kapok, hogy most valami mást reagáltam, mint ami ésszerű lett volna. (...) Már nem analizálok olyan élvezettel, nem figyelem az embereket, a körülöttem tomboló világot, nem tesz többé boldoggá egy illat vagy egy íz. Elfelejtettem rajongani.
Gerlóczy Márton
Csak ami keveset számított az életében, ami a legkisebb helyet foglalta el benne, csak abban maradt némi édesség; kialakulatlan barátságok, szerelmek, amelyek nem értek rá megkeseredni.
Francois Mauriac
Azt hinnéd, kedves, önzetlen, hogy ő csak jót akar mindenkinek, de aztán megérint. Szerelemmel érint meg, ami éget, mint a tűz, azt mondod, milyen forró, mennyire szép, el vagy varázsolva, de az nem varázs, méreg!
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Néha hagynom kell, hogy mások vigyázzanak rám, olyanok, akikben megbízhatok.
Laurell Kaye Hamilton
Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (...) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba vagy.
Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el...
~ Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az
apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek....
Aki hassal lefelé fekszik le aludni, az szeret nagyokat aludni. Aki háttal fekszik, arccal plafont nézve, sokat gondolkozik. Aki oldalasan fekszik, az csak arra vár hogy valaki hátulról átölelje.
Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”
"...A csend azonban talán csak illúzió volt.Mintha zavarom talán elnyelte volna a hangokat,tompított volna minden zajt,míg végül már azon gondolkodtam,vajon meghallaná-e valaki egyáltalán,ha sikítanék..."
Tudod, néha az emberek azért játsszák az elérhetetlent hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a másik fél érzelmei valódiak. Én is ezért tettem. Csak azt akartam, hogy harcolj értem. Hallani akartam, hogy inkább lennél egyedül, mint bárki mással.
Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek.Na és akkor mi van?Dobok egy hatost és lépek tovább ....
Ha a szerelem az élet, a halál a harc, én leteszem eléd a fegyvert!
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem...
Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?
Szeretni akarlak, de jobb ha hozzád se érek
Ölelni akarlak, de valami azt súgja ne tegyem
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő
nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim.
Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:"Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.....